Thank you, fuck you! Csoportterápia az USA-ban.

Nagycsoporton Santa Fé-ben
2017-10-19

Thank you, fuck you! Csoportterápia az USA-ban.

A francba kívánom az egészet, ugyanakkor hálás is vagyok érte. Thank you, fuck you: csoportozás az USA-ban. 

Ismét nagycsoporton ülök. Santa Fé belvárosában ma ér véget az Amerikai Pszichoterapeuták Akadémiájának (AAP) 62. konferenciája.

A nyitó nagycsoporthoz képest kevesebben vagyunk, sok az üres szék: van, aki már hajnalban hazarepült. A téma nem meglepő módon a búcsúzás, a vég.

A legtöbben köszönetet mondanak a szervezőknek, hálájukat fejezik ki csoporttársaiknak, és búcsúznak egymástól. Egy 40 éve részt vevő AAP tag után én is – aki három napja még senkit nem ismertem itt – összeszedem a bátorságom, és megköszönöm a szervezőknek a segítséget, majd megosztom legfontosabb élményemet: hogyan kezdtem fél órával a megérkezésem után, 9200 kilométerre Budapesttől, otthon érezni magam, és hogyan mélyült ez a tapasztalás a napok számával.

Egy 60 körüli hölgy kéri a mikrofont, s mesél egy történetet férjével töltött utolsó két hónapjáról. Felkészültek a halálára, igyekeztek átbeszélni, amit csak lehetett. 1973 egy nyári délutánján aztán félretették a praktikus dolgokat. Nem arról beszéltek, hogy mi legyen a végrendeletben, hogyan legyen a házzal, hanem egyszerűen csak szerették egymást. Ugyanúgy, mint amikor tinédzserként összejöttek. Ezzel a délutánnal a haldoklás folyamata elkezdett gyönyörű élménnyé változni, amelyet a mesélő azóta is a szívében őriz.

Egy résztvevő spontán négysorost vet papírra, és el is énekli a csoportnak a búcsúdalt. Kedvenc terapeutám az egész csoportot megénekelteti egy a végről szóló dallal. Sok hozzászóló könnyeket morzsol, meghatottság és a hála uralkodik a hallgatók között.

A hozzászólásokban lassan összesimul a szomorúság és az öröm, a régi és az új, a kezdet és a vég, és megfogalmazódik a tanulság: a búcsúzás folyamán is képesek vagyunk tartani egymást – karjainkban, emlékezetünkben, érzéseinkben. Nehéz dolgokat éltünk át együtt ez alatt a pár nap alatt. Néhány felfedezést a francba kívánunk, ugyanakkor rendkívül hálásak is vagyunk érte. Sokszor elhangzik: thank you, fuck you.

Néha utáltuk egymást, vagy azt, ami elhangzott, vagy a körülményeket. Akkor épp nehéz volt, kínos vagy szörnyű, ugyanakkor már látszik, hogy ezzel együtt is jó volt, tanultunk belőle, és értekesebbek lettünk egymás által.

Fuck you. Thank you.

Tamás Kata
2017. október 24.

The Hungary Initiatives Foundation – I am greatful for your support!