Nem létezik kívülállás! Társadalmi önismeret a legjavából

Csoportanalízis - Civil Csoport Hétvége 2017
Szakmailag gyönyörködöm, emberileg le vagyok taglózva. Szubjektív tudósítás, Civil Csoport Hétvége 2017.
2017-04-01
Bokor László pszichoterapeuta
„Életek vonulnak a szemem előtt.” – interjú Bokor Lászlóval a csoportok erejéről
2017-05-11

Nem létezik kívülállás! Társadalmi önismeret a legjavából

társadalmi önismeret

társadalmi önismeret

Egyszerre élem meg a csoport által képviselt erőt, a csoport adta lehetőségeket, és a felszínre törő tehetetlenséget, magányt, kirekesztettséget. Szeretnék autonóm, önálló döntéshozatalra képes egyén maradni egy száz fős csoportban.

A Civil Csoport Hétvégéről szóló helyszíni tudósításom után következzen egy összefoglaló: hogyan hatott rám ez a három napos intenzív csoportmunka, amin idén vettem részt először.

Társadalmunk tükre – Nagycsoport

Körben ülünk. Három kör egymásban. Egyenlőek vagyunk, mégsem látjuk mindannyian egymást. Egyikünk magasabb, másikunk alacsonyabb, van aki halkabban, vagy aki hangosabban beszél.

Aki nehezen hall, annak a hangosabb is halk. Aki nagyon érzékeny, annak a kevésbé hangos is bántó lehet. Vannak, akik ismerik a szabályokat, vannak, akik nincsenek teljesen tisztában velük. Van, akinek biztonságot adnak a keretek, és van, akit arra ösztönöz, hogy lázadjon ellenük.

Együtt ülünk. Száz különböző – vagy magát különbözőnek tartó? – ember.  Beszélgetünk.

Érdeklődés, várakozás, frusztráció, türelmetlenség, remény, reménytelenség, tenni akarás csak néhány ami bennem volt, és ki tudja mi minden merült még fel másokban.

A beinduló folyamatok mintha saját uralomra törnének, a csoport önálló entitásként létezik. Olybá tűnik, hogy a csoport működése egyszer csak megváltoztatja az egyén működését – legalább akkora erővel, mint amivel az egyén működése hat a csoportéra. Egymást alakítjuk. Hirtelen elbizonytalanodom, hogy hol vagyok. Idebenn a csoportban? Vagy odakinn a világban?

A nagycsoportban a leggyakrabban megjelenő csoportosulások a Mi és Ti, a Mi és Ők, de megjelent az Én és Ti, Én és Ők, Mi és Ő szétválasztódás is.

Mi-Ti-Ő(k)

Szeretném azt hinni, hogy én jó vagyok, hogy én megvédem azt, aki védelemre szorul. Szeretném azt hinni, hogy ez a közösség jó, hogy ez a közösség megóvja a rászorulókat.

Kiderül, hogy még az sem egyértelmű, hogy ki szorul védelemre. Én? Mi? Ő?  És egyáltalán mi fenyeget? Egy szélsőséges nézet-e ami fenyegető, vagy épp az, ha a szélsőséges nézetet képviselő ember kirekesztésre kerül?

Próbáltuk kideríteni, létezik-e egységes Mi. Vajon létezik?

Hol is vagyok tulajdonképpen?  – Középcsoport

Körben ülünk, egy sorban. Látjuk egymást. Van akit már megismerek, mást mintha még sosem láttam volna. Biztonságot ad, ha látok egy ismerős arcot, kíváncsisággal tölt el, ha újakkal találkozom.

Érdeklődve várom a megszólalásokat, szívesen elmondom a véleményem, de az a benyomásom, hogy akár csendben is maradhatok végig, senki nem fog rá emlékezni, hogy megszólaltam-e, talán még arra sem, hogy ott voltam. Ez a fajta csoport volt nekem a legmegfoghatatlanabb. Részben állandó, részben változó. A nagycsoportnál bensőségesebb, a kicsinél sokkal nyitottabb, személytelenebb, számomra súlytalanabb. Ha a négy középcsoport közül minden alkalommal ugyanahhoz a vezetőhöz csatlakozom, lehet rá számítani, hogy legalább a csoportvezetőt már ismerem. De ki tudja kik lesznek a többiek, hiszen ők is minden alkalommal szabadon választhatnak.

Éppen, mint azok a társadalmi csoportok, szerveződések, ahova bármikor csatlakozhatok, és ahonnan bármikor ki is léphetek. A működés is hasonló. Része vagyok a csoportnak: ha hallatom a hangom, megjegyeznek, ha csöndben vagyok, elfelejtenek.

Szabad-e a hallgatni? – Csoportanalitikus kiscsoport

Akár két órán keresztül ülhetünk csendben? Gondolkodom. Itt és most, a billentyűzetnél ülve sem jutok előrébb. Képtelen vagyok erről írni. Azt hiszem, ez a kapcsolódás volt a legmélyebb, ez érintett meg a legjobban. Szavaim, gondolataim az elveszett kapcsolódások szakadékába zuhantak. Próbálom felszínre húzni őket, hogy leírhassam. Nem megy. A család a legnehezebb.

Találkozás és elválás – Nyitó és Záró plenáris

Társadalmi önismeret - kapuk

Társadalmi önismeret – kapuk

Két ember között átsétálok – Mindig van két ember, akik között átmegyek.

Néha tudom, hogy ki az a két ember, néha nem. Csoportokat alkotunk, kisebbeket és nagyobbakat, játszunk a távolságokkal. Direkt egymás szemébe nézünk, majd játszunk azzal is, hogy mi van, ha szándékosan elkapjuk a tekintetünket. Különböző jellemzők alapján különböző csoportokhoz tartozunk.

Ez a nyitó folyamat segítette megérkezésemet, az első kapcsolódást a sok akkor még idegen emberrel. Majd a mindenkit összehozó záró folyamat segített abban, hogy oldódjanak a feszültségek, hogy a széthúzó erők helyett újra az összetartozást tudjam megélni a csoportban.

Mit hagytunk ott és mit hoztunk el?

Én a fájdalmamat és a szorongásomat kívántam otthagyni, és az egyéni felelősség megélését magammal hozni. Van, aki a csendes hallgatást hagyná ott, amivel kivonul a kellemetlen helyzetekből, és elvinné azt az érzést, hogy vannak lehetőségei, és hatása. Más otthagyná a fáradtságot, és magával vinné annak a realitását, hogy a nagycsoport néha okos, néha buta, néha veszélyes, néha biztonságos. De olyan is volt, aki semmit nem akart hátrahagyni, mindent magával vinne a hétvégéről. A hétvége folyamatai mindenkiben más lenyomatot hagytak.

A hétvégét lezártuk, szétszéledtünk. Bennem pedig mintha tovább folytatódnának a folyamatok. Mintha ez a társadalmi önismeret fészket rakott volna bennem. Egyre inkább érzem a bőrömön, hogy akármit is teszek, bármekkora csoport tagjaként definiálom is magam, mindig valamilyen szerepben működöm. Nem létezik kívülállás. Más ezt tudni az eszemmel, és más megérezni. Ugyanakkor az eddigieknél is erősebben fogalmazódik meg bennem az egyén felelőssége a társadalomban, és a folyamatok alakításában.

Meghatároz a csoport, de amit mondok, amit teszek, azzal én magam is alakítom a csoportot. Ez a gondolat visz tovább:

Teszek azért, amit fontosnak tartok, mert nincs más, aki megtegye helyettem.

Találkozunk egy év múlva ugyanitt!

Halász Dóra

A felhasznált képek forrásai

  • https://pixabay.com/en/doors-choices-choose-open-decision-1767559/
  • https://pixabay.com/en/human-smilies-emoticons-masks-1602493/
  • https://pixabay.com/en/crowd-lego-staff-choice-selector-1699137/