„Életek vonulnak a szemem előtt.” – interjú Bokor Lászlóval a csoportok erejéről

társadalmi önismeret
Nem létezik kívülállás! Társadalmi önismeret a legjavából
2017-04-07
Öt nagy pszichoterápiás módszer - a Pszichoterápia folyóirat XIII. konferenciájának kerekasztal-beszélgetése 2017. május 12-én.
Mit gondolnak egymásról a pszichológusok? Öt nagy pszichoterápiás módszer vitája.
2017-05-13

„Életek vonulnak a szemem előtt.” – interjú Bokor Lászlóval a csoportok erejéről

Bokor László pszichoterapeuta

Bokor László pszichoterapeuta

Interjú a csoportanalízis erejéről dr. Bokor László pszichoterapeutával, a magyar csoportterápia meghatározó alakjával.

Halász Dóra Vera: Ha a témában járatlan emberként olvasom a csoportanalízis szót és arra gondolok, hogy ez engem érdekel mit mondanál el a módszerről? Kipróbáljam? Ha igen, miért? Kinek jó ez és miről szól?

Bokor László: Mindenképpen próbáld ki. A csoportanalízis egy rendkívül hatékony pszichoterápiás módszer. Úgy jött létre, hogy a pszichoanalitikusok megállapították, hogy sokszor csoportban jobb terápiát nyújtani, mint egyéniben. Ez az elmúlt 60-70 év során valóban beigazolódott, a csoportforma általában sokkal hatékonyabb.

Én magam, terapeutaként azt gondolom, hogy az életben valójában hamarabb jön létre a csoporthoz kötődés, mint az egyénhez kötődés. Még a csecsemő is egy egészhez – a család egészéhez, a környezetéhez – próbál kötődni, persze elsősorban az anyán keresztül.

A csoportanalízis azt mondja, hogy először vagyunk csoportban létezők, és ebből emelkedik majd ki az egyén. Ami tulajdonképpen evolúciósan, kulturálisan nézve teljesen helytálló, hiszen például a hordában az egyén nem rendelkezik önálló értékkel, csak mint a horda része értelmezhető. Ebbe az állapotba könnyen tudunk visszacsúszni. Ezt használják ki egyébként a háborúk, a forradalmak, de az egyházak és más, a csoporton keresztül hatni próbáló eszmék terjesztői is.

HDV: Ez tehát az egyéni analitikus terápia és a csoportos analitikus terápia hatékonyságának összehasonlítása. Ha most a különböző csoportos terápiás formák között szeretnék különbséget tenni, arról mit mondanál? Mi a csoportterápiának az a jellegzetessége, amivel kiemelnéd más csoportos terápiás módszerek közül?

BL: Ami a csoportban megjelenik, az az, ami az ott lévők lelkében van. A pszichoterápia világában két nagy csoportmódszer működik: a pszichodráma és a csoportanalízis. A csoportanalízis alapvetően az európai mélylélektani csoportozást jelenti. Amerikában szinte ugyanezt a módszert egyszerűen csoportpszichoterápiának hívják, nem jelenik meg benne az analízis szó, de nagy különbség nincs köztük. A különböző terápiás formák különböző emberképpel dolgoznak. A csoportanalízis különlegessége, hogy elsősorban a csoportban folyó csoportdinamikai folyamatokra épít, valóban csoport terápiát végez, nem pedig egyéni terápiát csoportban. A csoportanalízis elmélete azt mondja, hogy a különálló egyén egy absztrakció, valójában a kapcsolati hálók csomópontja az egyén, minden a családban, mint kapcsolati hálóban képzelhető el és kezelhető. Ez persze elég ijesztően is hangozhat. Szembesülni azzal, hogy milyen mértékben vagyunk része, és állunk a háttér kapcsolati folyamatok hatása alatt ijesztő tud lenni. Például, hogy milyen kevés kell ahhoz, hogy egy tömeg részeként kezdjünk működni. De én azt mondom, inkább nézzünk szembe ezzel, mert amivel szembe nézünk, annak kevésbé vagyunk kiszolgáltatva.

A csoportanalízis terápiás hatása éppen abban van, hogy ráláthatunk arra, hogy az érzéseink, kapcsolódási kísérleteink, álmaink, szerelmeink milyen kapcsolati folyamatokba kerülnek bele.

HDV: Ebben a dinamikában azért mégis egy egyénként jelenek meg, akire hat a csoport, és én mint egyén hatok a csoportra, nem?

BL: Természetesen. Létezik az egyén, de a csoportdinamikai folyamatok meg tudják mutatni azt, hogy az egyén hogyan áll a múltbeli kapcsolatok hatása alatt. Illetve, hogy a jelen élményeinket mikor, hogyan, miért éljük át a múltbeli élményeink hatása alatt. Ezeknek egy részét tudatosan  ismerjük, egy másik részét viszont nem tudjuk. Például van egy konfliktusos élmény, amire lelkileg nehéz volna emlékezni, de attól még az élmény adott. A csoportnak ez a varázsa. Hiszen mi magunk lényegében kapcsolati élmények alapján alakulunk ki, amelyekben elsődleges az anya, az apa, a testvérek hatása – és itt egyezik az analízis elméletével, hogy ezek az élmények a csoportban kialakuló kapcsolati hálózatban meg tudnak jelenni. Ez általában erősebben és hamarabb történik meg, mint az egyéni terápia során. Gyakran találhatunk anyaszerű, apaszerű, gyerekszerű szereplőket, élményeket.

HDV: Több mint 30 éve folytatsz csoportos terápiát. Hogyan kerültél kapcsolatba a módszerrel és miért döntöttél emellett? Mi az, ami neked örömet okoz benne?

BL: A csoportozással a Tündérhegyi pszichoterápiás osztályon találkoztam először, ahová még egyetemistaként, 1983-ban kezdtem bejárni. Kezdetben a nagycsoportokon és a klinikai konferenciákon vettem részt, később ügyeltem az osztályon. Koterapeutaként  1986-ban, amikor állásba kerültem, kezdtem csoportot vezetni.

Az egyik terápiás csoportom például 25 éve alakult, ami már több mint egy emberi generáció. Ez egy gyönyörű folyamat, olyan, mintha életek vonulnának a szemem előtt.

Valaki bejön a csoportba, ott érik, változik, majd eljön egy pont, ahol már nincs többé szüksége a csoportra, és kiválik. És akkor ugyanazt élhetjük át terapeutaként mint szülőként. Hogy milyen jó, hogy feleslegessé váltam. Van benne szomorúság, ambivalencia, öröm…

HDV: Milyen szempontok alapján ajánlasz valakinek csoport-pszichoterápiát?

BL: Akkor szoktam a csoportot felajánlani, amikor a megterhelések, nehézségek, problémák, amikkel valaki engem, mint terapeutát felkeres, könnyen, vagy akár azonnal kapcsolati helyzetekhez köthetők. Erre példa lehet, ha valaki szorong a családi kapcsolatokban, a munkahelyi kapcsolatokban, a baráti társaságokban, ez egy jó indikátora annak, hogy a kapcsolatain érdemes dolgozni, és ezt a munkát legjobban csoportban lehet megtenni.

Csoportanalízis, csoport pszichoterápia

HDV: Milyen fajta csoportok vannak, amik ezzel a módszerrel működnek? Hová mehetek és milyen hosszú folyamatra számíthatok?

BL: A csoportanalízis klasszikus formája heti egy esetleg két ülés 6-8 résztvevővel és egy teljes lélektani folyamat általában pár évig tart. Ezek nem zárt csoportok, mindenki addig van benne, amíg az ő számára valamilyen szempont szerint a terápiás folyamat tart. Így cserélődnek lassan az emberek, de a csoport megmarad.

Vannak zárt csoportok is, ezek leggyakrabban képzésekhez kapcsolódnak és elsősorban szakemberek vesznek rajtuk részt. Ezek a csoportok konkrét időponttól időpontig, kötött óraszámmal jönnek létre. Például 150 óra kell a klinikus szakvizsgához, 250 óra szükséges a pszichoterapeuta szakvizsgához, 320 óra a csoportanalitikus pszichoterapeutaság követelménye.

HDV: Milyen alkalmazási területek léteznek a pszichoterápián kívül?

BL: A klasszikus, amiről beszéltem, általában egy hosszabb pszichoterápiás folyamatot jelent. Léteznek a terápia világán kívül is különböző alkalmazási területek. Vannak például problémacentrikus csoportok. A családsegítőkben működhet munkanélküliek csoportja, egyedülálló szülők csoportja, idősek csoportja és hasonlók. Ezek egy adott problémával való megküzdést céloznak meg, azon a téren segítenek előrébb jutni a résztvevőknek. Ez utóbbiak rövidebb folyamatok szoktak lenni, ami 15-20 ülést jelent általában. Itt is fontos a csoportdinamika ismerete, de nem kifejezetten terápiás célra használjuk. A problémacentrikus csoportokban általában megfogalmaznak egy közös célt, például hogyan legyünk teherbíróbbak a munkakeresési időszak alatt, vagy hogyan álljunk helyt egyedülálló szülőként a családban.

HDV: Miben rejlik ennek a fajta csoportozásnak a különleges ereje?

BL: A csoportanalitikus csoportban spontánul jelenik meg az itt és most. Persze egy dramatista ezzel vitatkozna, mert a drámában is spontánul jelenik meg. Mégis elkülöníteném azt, hogy egy spontán interakcióban, vagy a színpadon jelenik meg spontán. Az interakció nagyon fölemeli és a jelenbe teszi a múltbeli érzést és mérséklődik vagy akár teljesen meg is szűnik a mintha érzése. Ami az egyéni analízisben a szabad asszociáció az a csoportanalízisben a szabad kapcsolódás. Ahogy a pszichoanalízisben nincs előírva hogy miről, vagy milyen sorrendben kell beszélni, úgy a csoportban sincs se ez, se a kapcsolódás mikéntje előírva. Persze vannak kockázatok, de ezek is csoporton belüli kockázatok, amik az egzisztenciámat nem fenyegetik. És ha ezt az egész szabad kapcsolódás dolgot nagycsoportba tesszük, ott még inkább megéljük például azt, hogy nem jutunk szóhoz, ez milyen rossz érzés, vagy például ha valaki felemeli a hangját, dühösen szól, valós fenyegetettséget élhetünk meg.

HDV: Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban, a csoportanalízis vezető helyen van a terápiás módszerek között.  Mi lehet az oka annak, hogy Magyarországon nem annyira elterjedt, nem annyira népszerű?

BL: A csoportformában futó terápiák területén jelentősen eltérő a helyzet Magyarország és más országok között. A nyugati országokban különböző képzettségű segítők vesznek részt a mentális egészséggel foglalkozó ellátások területén. Nagyobb tere van a pszichoterápián kívül a különböző kiegészítő ellátásoknak. Széles szakember réteg kapcsolódik az ellátásokhoz az orvoson és pszichológuson kívül. Nálunk ezek még nem érték el azt az elterjedtséget mint Nyugat-Európában vagy az Egyesült Államokban. Ezekben a külföldi országokban, éppen az eltérő szabályozás miatt gyakoribb a kórházi osztályokon képzett szakemberek, de nem orvosok, pszichológusok által vezetett terápiás csoport. Nálunk önálló módszernek számít a csoportanalízis, így kizárólag pszichoterapeuták alkalmazhatják módszerspecifikus képzettséggel.

HDV:  Mi segíthetne a csoportanalízis magyarországi népszerűsítésében?

BL: Az egyik segítség az, amit például mi most teszünk. Te belekérdezel, én átgondolásra kényszerülök, és közben ezt az egészet megosztjuk az érdeklődőkkel. Ezért fontos, hogy lett honlap. Lényeges, hogy elindult a generáció váltás, és az új generáció képviselői sokkal nagyobb lendülettel vannak jelen, mint elődeik. Azt is fontosnak tartom, hogy a csoportozás tapasztalatai a szűkebb szakmán, klinikumon kívül tágabb társadalmi területen is alkalmazhatóak legyenek sajátos célok megvalósítása érdekében. Ide sorolom a Civil Csoport Hétvégét (CCH), amelynek célja nem csak az egyéni, hanem a csoportszintű önreflektivitás kiterjesztése társadalmi szintű jelenségekre. Az említettek nem kizárólag a csoportanalízist foglalják magukban, ugyanakkor a csoportanalízis gondolkodási keretének köszönhetik működésüket. Az ilyen események különböző módszereket, technikákat képesek összehozni és integrálni egy-egy rendezvény keretébe.

Úgy gondolom, hogy mostanra teremtődtek meg azok feltételek és lehetőségek, amely felgyorsítják a csoportanalízis hazai fejlődését, népszerűbbé válását.

HDV: Köszönöm szépen a beszélgetést!

Halász Dóra Vera, Budapest, 2017. április

Hozzászólások