A csoportanalízis története gyakorlatilag annak megvilágítása, hogyan jutott el az egyénekre összpontosító csoport-pszichoterápia a csoportra való fókuszáláson keresztül addig, hogy a csoportvezetők egyszerre tudnak a csoportra, és benne az egyén fejlődésére koncentrálni.

Bár egyre mélyebb rálátása van a terapeutáknak és elméletalkotóknak, hogyan és mitől működik egy csoportterápiás folyamat, mindmáig kérdéses, lehet-e integrálni a különböző elméleteket, esetleg van-e közöttük egy, ami hasznosabb a megértésben, mint a többi. Az egyéni, egyének közötti és a csoportfolyamatokat különbözőképp hangsúlyozó elméletek közül Bion, Ezriel és Foulkes elgondolásait mutatom be.

A csoportanalízis története

A korai pszichodinamikus elméletek egy neutrális terapeuta páciensének belső világára koncentráltak, illetve az 1900-as évek első felében a csoportokban az egyéni fejlődés volt a fontos. Az idő teltével, a tárgykapcsolatok elképzelése mentén egyre világosabbá vált, hogy a terapeuta is befolyásolja a beteget és a csoportot, az interszubjektív és kapcsolati elméletek szerint pedig a páciens és a terapeuta is folyamatosan hat a másikra, valamint a kapcsolatukra.

LeBon, McDougall, Freud, Pratt és Lewin csoportokkal való úttörő munkáját követően a csoportpszichoterápia – csakúgy, mint számos más tudományos és technikai újdonság – a hadseregben kezdett el igazán kibontakozni.  A második világháború után a Northfield Katonai Kórházban a pszichológiai problémáktól szenvedő katonák számára létrehozott pszichiátriai rehabilitációs egység volt a fejlődés központja. Wilfred Bion és Heinrich Foulkes őrnagyok, valamint Tom Main összekötő tiszt néhány éven belül a csoportanalízis fejlődésének fontos alakjaivá váltak.

Wilfred Bion

Bion a „csoport, mint egész” felfogás mentén gondolkodva arra jött rá, hogy a csoportok időnként úgy működnek, mintha valami közös fantázia mozgatná a tagokat. Ez a fantázia gátolja a munkát, a hatékony és feladatorientált viselkedést. Így ő kétféle szintet különített el a csoportok működésében: a munkacsoportot és az alapfelvetés csoportot. A munkacsoport tudatos, és a tagok azon céljának elérését segíti, amiért összejöttek. A tudattalan szinten zajló folyamatok adják az alapfeltevéseket, amelyekből Bion hármat különített el: függés-függetlenség, harc-menekülés, valamint a párképzés. Szerinte, ha ezeket a fajta viszonyulásokat sikerül tudatossá tenni, és velük kapcsolatban belátásra jutni, akkor a csoport visszatérhet a munka szintjére.

• A függőség alapfeltevés szerinti működésben a csoport úgy viselkedik, mintha a vezető omnipotens lenne, a tagok pedig gyámoltalanok és védtelenek. A kötődés iránti vágy, illetve ennek frusztrációja uralja el ilyenkor a csoportot. A csoport passzívan, összekapaszkodóan, a vezetőt irreálisan idealizálva működik.
• A harc-menekülés fázisban az az alapfeltevés dominál, hogy a csoporttagoknak meg kell harcolniuk egymással, magának a csoportnak pedig a külvilággal a fennmaradásért, illetve hogy menekülniük kell, védeniük magukat fenyegető ellenségektől, akiket el kell pusztítaniuk. A tagoktól elvárják ilyenkor, hogy erősek, harcosak legyenek. A működést az agresszió, az indulatok uralják.
• A párképzés alapfeltevése szimbolikus: a csoport mintha azt remélné, hogy két ember kapcsolatából újjászületik valami, hogy a csoport minden igényt ki tud majd elégíteni. E Messiás-várás irreálisan felemeli a csoport értékét, védő erejét, a rejtett várakozások szerint a jövőben minden tökéletes lesz. A tagok kapcsolatában felerősödnek az intim aktusok, kerülik a konfliktust, a vezető sem fontos (Barcy 1999).

Bion ennek megfelelően csak csoportbeavatkozásokkal élt: a csoporton kívül ülve olyanokat mondott, hogy “nagy a szorongás”, vagy “most elveszett a téma”. Ezeket az értelmezéseket nem kötötte a csoport egyik tagjához sem. Ebben a rendszerben gondolkodva egy alapfeltevés több irányú lehet, például tagok közötti, a vezetőre vagy épp külső csoportra vonatkozó.

Henry Ezriel

Ezriel Bion munkatársaként dolgozott a Tavistock klinikán. Kifejlesztett egy non-direktív csoportanalitikus technikát, ami a csoport feszültségére koncentrált az itt-és-mostban. Bionhoz hasonlóan szintén a „csoport, mint egész” felfogás mentén értelmezett, de értelmezései három részből álltak. A csoport vezetőjéhez a tagok szerinte három szinten viszonyulnak: egyrészt van egy kapcsolat, amit szeretnének vele kiépíteni. Ez a szükséges kapcsolat. A másik az a kapcsolat, amit a mindennapi életben biztosan elkerülnének: ez az elkerülendő kapcsolat. Végül, ha létrejönne az elkerülendő kapcsolat, akkor kialakulna a katasztrofális kapcsolat. A páciensek konformista viselkedése a csoportban védekezés a valójában áhított kapcsolat ellen, amit a katasztrofális kapcsolat bekövetkeztétől való félelem irányít. Elképzelése nagyban hasonlít Malan egyénekre kidolgozott konfliktus háromszögére, aminek az oldalain a rejtett érzés vagy vágy, a szorongás, és az elhárítás szerepel.

Az Ezriel féle értelmezések erősítik a mindenható terapeuta képét, és némileg mellőzik az egyén fontosságát a csoport javára. Ez a „csoport, mint egész” felfogásból eredő hátrány ugyanakkor segít a problémák átdolgozásában egy olyan szinten, ahol az egyén felelős is, meg nem is. Amiatt is hatásosak az ilyen jellegű beavatkozások, mert a csoport önálló szereplővé lép elő és funkciókat kap, például „a csoport majd megvéd”. Ami fontos, hogy emellett a szemlélet mellett a csoportanalitikus csoport vezetője tudjon az egyének szintjén is gondolkodni, figyeljen az autonómiára is.

Siegmund Heinrich Foulkes

A csoportanalízis története a Northfield Katonai Kórház után többek között a St Bartholomew Kórházban folytatódott. Heinrich Foulkes csoportanalitikus munkája során kidolgozta a mátrix fogalmát. A mátrix egy adott csoport kapcsolati és kommunikációs hálózata, amely az események, folyamatok, verbális és nonverbális megnyilvánulások alapja, és azok jelentését meghatározza. Foulkes a mátrix három típusát írta le. Az alapmátrix gyakorlatilag Jung kollektív tudattalanja, és a kultúrában közös értékét, fantáziákat hordozza. A második a dinamikus mátrix, ami csak az adott csoportra jellemző értékeket, viszonyulásokat tartalmazza. És végül az egyéni mátrix az élettörténet során kialakult tudatos és tudattalan képzetek, viszonyulások gyűjtőhelye. Foulkes szerint érdemes egy gúlát elképzelnünk, ami a kollektív, faji kultúra, osztály, család, egyén dimenziókat tartalmazza. A csoportmátrixot Bálint Mihály úgy tekintette, mint visszatérést a létezés primitív óceáni állapotához, az elsődleges szeretethez. Ebből az egyén a kiemelkedésért küzd, hogy tudatosságát új módon határozhassa meg. A csoportanalitikus csoport és más csoportok is megkönnyíthetik azt a dilemmát, hogy egyének legyünk VAGY egy nagyobb egészben elveszítsük identitásunkat. Csakúgy, mint ahogy maga az irányzat is ebben az irányban fejlődött, az egyének is előbb-utóbb rájönnek a csoportban, hogy a VAGY helyettesíthető ÉS-sel.

A csoportanalitikus kezelés folyamán a dinamikus mátrix mélységében és dimenziójában fejlődik, és az egyén változása ebben a dinamikus mátrix változási folyamatban jön létre. Ennek megfelelően Foulkes figyelmét egyrészt a csoportanalitikus csoportra, mint közös mátrixra irányítja, amely minden más kapcsolat fejlődésének alapjául szolgál, másrészt az egyénre.

Ez egy vékony mezsgyén való egyensúlyozást követel meg a csoportvezetőtől: nem csak az egyénre vagy csak a csoportra figyel, hanem folyamatosan keresi a kapcsolatot az egyén és a csoport között. Így a csoportanalitikus csoport vezetőjének legfontosabb képessége a csoportmátrix fejlődésének elősegítése, miközben tudatában van a saját és a csoporttagok mátrixhoz való kapcsolatának. Értelmezése hat a csoport valamennyi tagjára, és az egész rendszerre.

A csoportra vagy az egyénre való figyelés kérdése tehát az alábbiak szerint alakult: előbb az egyénre (Pszichoanalízis a csoportban), majd a csoportra (Bion – A csoport pszichoanalízise), végül a Foulkes által létrehozott csoportanalízis fogalmaiban gondolkodó terapeuta ideális esetben mindkettőre tud összpontosítani.

A csoportanalízis története tehát nem más, mint a csoportra VAGY az egyénre koncentrálás helyett a csoportra ÉS az egyénre koncentrálás története.

Kép forrása: Circle photo created by freepik – www.freepik.com

Hozzászólások